Szeressük vagy temessük a tanyát?

Egy gázvezeték ásásának köszönhetően régészeti kutatásokat végeztek idén a kígyóspusztai határban, ahol sok nyomára bukkantak a korábban ott élt népcsoportoknak.

A kígyósiak legjelesebb ünnepnapjára, a templombúcsúra sokan térnek vissza szülőhelyükre. Néhány falunappal is ünnepelnek a közösség tagjai, s mindig igyekeznek helyi kulturális értékeket is felmutatni. A kultúrházban a kígyósi emberek élete elevenedik meg azon a képkiállításon, amelyre a környékbeleik adták össze a fotókat. A falunap résztvevői a helyi termékek kóstolgatása mellett, előadásokat hallhattak lakóhelyük rég-, és közelmúltbéli történetéről is.

A Kiskunmajsához tartozó településrészen korábban nem volt szisztematikus régészeti feltárás, most is a múlt egy kicsinyke szelete tárult fel a gázberuházás nyomvonalán – számolt be a hallgatóságnak Wilhelm Gábor régészeti koordinátor. Mindez amiatt is érdekes, hogy Kígyóson találta egy juhász egykoron az egyik leghíresebb kun leletet, egy övcsatot és a hozzá tartozó boglárokat.

A kígyósiak legjelesebb ünnepnapjára, a templombúcsúra sokan térnek vissza szülőhelyükre. Néhány falunappal is ünnepelnek a közösség tagjai, s mindig igyekeznek helyi kulturális értékeket is felmutatni. A kultúrházban a kígyósi emberek élete elevenedik meg azon a képkiállításon, amelyre a környékbeleik adták össze a fotókat. A falunap résztvevői a helyi termékek kóstolgatása mellett, előadásokat hallhattak lakóhelyük rég-, és közelmúltbéli történetéről is.

A Kiskunmajsához tartozó településrészen korábban nem volt szisztematikus régészeti feltárás, most is a múlt egy kicsinyke szelete tárult fel a gázberuházás nyomvonalán – számolt be a hallgatóságnak Wilhelm Gábor régészeti koordinátor. Mindez amiatt is érdekes, hogy Kígyóson találta egy juhász egykoron az egyik leghíresebb kun leletet, egy övcsatot és a hozzá tartozó boglárokat.
A cikk a hirdetés után folytatódik

– Egy-egy ilyen feltárásnál, ha szerencsénk van, találunk komolyabb leleteket és elmondható, hogy egy kicsit szerencsések voltunk a kígyósi határban – mondta el a szakember. Az ásatás során kiderült „intenzíven jelen voltak a korabeli emberek” a környéken már a Krisztus előtti időkben is. Szarmata településekre utaló maradványokat is találtak, és kiderült, hogy az Árpád-korban is sűrűn lakott volt a puszta. Fém- és cserép használati tárgyak, lakó- és állattartó építmények maradványai és csontok is bizonyítják mindezt, de találtak III. Béla korabeli rézpénzt is. Az állandó letelepülésre utal, hogy két olyan lelőhelyet is találtak, ahol egykoron minden bizonnyal templom állt. A templom építőköveit azonban az évszázadok során elhordták, a körülöttük lévő sírokat beszántották, így csak szétszórtan kerültek elő emberi csontmaradványok.

Nyerges Benjamin történelem tanár, a majsai Dózsa-gimnázium igazgató-helyettese a tanyavilág történetét tekintette át, amikor az 1700 években megjelentek a pusztán a tanyai pionírok. Az akkoriban vízállásokkal szinte teljesen körülvett majsai gazdálkodóknak idővel kellettek a területek és a belterületi lakóhelyek fogytával egyre többen húzódtak a szállásokra. A tanyák az 1850-es évektől kezdtek gyarapodni, a virágkorukat 1920-1945 között élték. Utána kezdődött az erőszakos elsorvasztásuk, ám az 1970-es évektől a háztáji rendszer megmentette a tanyák egy részét. 

Hogy milyen is volt az élet egykoron a tanyákon, arról Benedek Istvánné nyugdíjas tanítónő számolt be, aki 18 évesen került Kígyósra, ahol férjével együtt évtizedeken keresztül oktatták a tanyasi kisdiákokat, s jeleskedtek emberformálásból. – Hittel és meggyőződéssel vállaltuk ezt a munkát! Pedig nagy szegénységben éltek errefelé az emberek, de csak gazdaságilag voltak szegények, lelkiekben erősek, őszinték, érdeklődők és tisztelettudók voltak – emlékeztetett a tanítónő, aki úgy véli, hogy a gyakran felvetődő kérdésre, miszerint szeressük vagy temessük a tanyát, a helyes válasz: inkább ismerjük meg.

0 Megjegyzések

Hirdetés