Vaskút

Vaskút  község (németül: Waschkut, horvátul: Baškut) Bács-Kiskun megye Bajai kistérségében.

Fekvése 
Vaskút Bács-Kiskun megyében, a bácskai löszhátság nyugati részében található. Bajától 7 km-re délkeletre fekszik, alig 20 km-re a déli országhatártól. A 19. századi nagy vasútépítések során a Baja–Zombor–Újvidék viszonylatban helyiérdekű vasútként létesített, 1885-ben átadott vonal Vaskúton haladt át. A trianoni békeszerződés kettévágta a vasútvonalat. A megmaradt Baja-Vaskút-Gara közötti szakaszon az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció szerint a forgalom 1971 november 30-ával megszűnt, a síneket is felszedték. Megközelítése ennek következtében csak közúton lehetséges. A személyforgalmat a bajai székhelyű Bács Volán autóbuszai bonyolítják le Vaskút, illetve Gara, Bácsszentgyörgy célállomással. A szerb határtól az 51. számú főúton Bátmonostorig haladva, onnan Vaskútra jó minőségű, 4 km hosszúságú út vezet.
Története
Vaskút környéke ősidők óta lakott hely. A falutól 1 kilométerre délkeletre földvár nyomai és halomsírok találhatók, melyekről az 1860-as években Czirfusz Ferenc bajai tanfelügyelő írt. Ekkor még 12 darab 20-30 méter magasságú domb és 20-25 méter sáncfalmagasságú, 2500 négyszögöl belterületű, kör alakú vár volt. Eredetük megállapítására ásatások kezdődtek, melynek során négy halmot bontottak fel. Az 1868. június 12-15-én készült jegyzőkönyv a Kr. u. 4. század idejére, a szarmata-jazig korra teszi keletkezésüket. A földvárban 1941 szeptemberében is végeztek ásatásokat. Védelem hiányában, és a környék gazdálkodásba bevonásával az objektumok napjainkra jószerivel felismerhetetlenné váltak. Műemléki védelmükre az utóbbi években történtek lépések. A feltárás során - de más helyen és időben is - jóval korábbi leletek is előkerültek Vaskút területén.
A község nevének eredetére nézve két magyarázat is van. A második szótag - kút vagy kut - mindkét esetben a kör alakú földvárra utalna. A Vas első szótagot a régebbi elmélet a Bács névre vezeti vissza, míg a legújabb etimológiai magarázat az Avar-napisten rövidülésének tekinti.
A község neve elsőként egy 1400-ban kelt oklevélben található Bachkuta formában, mely szerint újra nemes Töttös László bírtokába kerül. A későbbi okiratokban Bácskut, Bathkuta, a török korban Báskút, Bácsküz néven szerepel. Dózsa György parasztfelkelése során elpusztul a falu, de nem sokkal később már szláv (szerb) parasztok, állattenyésztők telepednek meg itt, félnomád életmóddal. A török időkben a bajai nahijéhez tartozott, az adókönyvek szerint 1580-ban és 1590-ben 28 adózó házzal. Érdekes, hogy ugyanakkor, 1574-ben a Kisvárdai család is birtokának tekintette. 1598-ban a szerbek Esztergomba településekor a környék falvaihoz hasonlóan Vaskút is kiürült. 1665-ös és 1679-es keltezésű adójegyzékekben újra felbukkant. A törökök kiűzésekor ismét néptelen; 1689-ben a Mihajlovics és a Szombathelyi család birtoka. 1720-ig egyik évi összeírásban szerepel, a másikban nem. Ez látszólagos ellentmondásban van azzal, hogy a bunyevác-horvátok magyarországi megtelepedésének 300. évfordulója alkalmából rendezett országos ünnepség sorozatot 1987-ben tartották, melynek keretében Vaskúton is elhelyezésre került egy kétnyelvű emléktábla a Polgármesteri Hivatal zárt kapubejárójának falán. 1724-ben a terület visszakerül a Mátyás király idejéből birtokos Czobor családhoz: gróf Czobor József tulajdona Baskut puszta néven, 57 nem állandó, szerb és bunyevác lakossal. A Czobor családtól a királyi koronához került, majd Mária Terézia gróf Grassalkovich Antalnak ajándékozta Bácska nagy részével együtt. Grassalkovich 1752-ben elrendelte, hogy Bassgot néven önálló települést hozzanak létre. Mint az ország sok más helyére, ide is németeket telepítettek. Vaskútra Ulm környékéről jöttek az első családok: az 1992-ben felállított emléktáblán 250. éves évforduló van jelezve. II. József uralkodása idején további betelepülés történt, így a több száz német család ittlétével Vaskút sváb községgé vált: az 1941. január 31-i népszámlálás szerint 3846 német, 638 magyar, 218 bunyevác, 2 zsidó és 1 szlovák lakosa volt.
Az I. világháborúban 234 vaskúti halt meg. Emléküket a községháza előtti emlékmű, a temetőben a hősök sírja őrzi. A temető fő útjai mellett gesztenyefákat ültettek, melyek törzsére az elesett katona nevét és halálának idejét jelző táblát erősítettek: a fák most is állnak, de napjainkban a táblákból már csak néhány látható. A háború után Bácska nagy része szerb megszállás alá került, amely alól a falu 1921. augusztus 21-én szabadult fel.
A II. világháborúban a férfiak a magyar és a német hadseregben szolgáltak. A háború Vaskút számára 1944. október 20-án ért véget. A kollektív bűnösség elve alapján három hónap elteltével 164 fiatal német férfit és nőt vittek a Szovjetunióba kényszermunkára (málenkij robot), legtöbbjüket a Donyeci szénbányákba, akik közül sokan soha nem térhettek haza. A háború során életét vesztett 208 vaskúti lakos nevét az 1992-ben felállított márványtábla örökíti meg. Az itthon maradt német lakosság nagyobb részére a Németországba telepítés várt. Az első csoport 1946. november 27-én indult 960 emberrel Németország nyugati részébe. A második csoportot a szovjet zónába, Drezda környékére vitték: 1373 embert 1947. augusztus 18-án. Végül négy nappal később még 72 vaskúti németet vittek Auerbachba. Bár a kitelepítetteket a német állam kárpótolta, és így megteremthették egzisztenciájukat, de tartották a kapcsolatot Magyarországgal, anyagilag segítették szülőfalujukat, amikor lehetett, haza látogattak, sőt a rendszerváltás után néhányan ideglenesen vagy véglegesen vissza is települtek Vaskútra.
Az üresen maradt házakba azokat a bukovinai, zömmel fogadjisteni székelyeket telepítették, akiket 1941-ben a magyar kormány a Jugoszláviától visszafoglalt délvidéki részen telepített le, majd a helyzet fordultával a jugoszláv hatóságok rövid internálás után kiutasítottak az országból. Velük menekült 40-50 magyar család is Vaskútra. Kívülük jöttek még a Viharsarokból (Sarkad, Mezőtúr) szegény magyar családok is. A lakosságcsere keretében 1947-ben Szlovákiából, Diószeg és Taksony környékéről, szinte teljes ingó vagyonukkal 80 család érkezett a községbe.
Története 1947-től 
1948-49-ben Vaskúton is megtörtént a földosztás, az iskolák államosítása. Az 1949-es választásokon a Magyar Függetlenségi Népfront győzött, és ezzel megkezdődött a szocializmus korszaka. A vezetés gyakorlatilag a Kommunista Párt, később Magyar Dolgozók Pártja (MDP) kezében összpontosult. Az 1989-es rendszerváltás után Vaskút közigazgatása is átszervezésre került.

Közigazgatás
A korábbi községvezetés helyett 1950. október 25-ével létrejött a tanácsi rendszer, amely 1968-ig működött, utána szakigazgatási szervvé alakult. Az 1989-es rendszerváltást követően Vaskúton is megalakult a község önkormányzata.
A lakosság tájékoztatása céljából 1999-ben a Polgármesteri Hivatal Vaskúti hírharang néven helyi újságot indított, amelyet minden család térítés mentesen kézhez kap. Eredetileg havi (plusz alkalmi) megjelenést terveztek, amely szerint 1999-ben tíz szám meg is jelent. Ezt további 15 szám követett: az utolsó 2005. március 24-i dátummal jelent meg, és hírül adta, hogy a képviselő testület 2005. február 24-i hatállyal feloszlott.
2005. április 24-én időközi önkormányzati képviselő választást tartottak a községben, melynek eredményeképpen 11 képviselőt választottak. A polgármester Alszegi Zoltán helybeli lakos lett. A képviselő testület - részben saját soraiból - öt bizottságot hozott létre. A helyi újság megjelentetését továbbra is szükségesnek tartották, de nevét Vaskúti hírekre változtatták: 19. száma 2011 közepén jelent meg. Terjesztése változatlan feltételek mellett, minden család számára ingyenesen történik. A képviselő testület nyilvános ülésein a Bajai televízió közvetítésével virtuálisan jelen lehet a lakosság.
A 2010. október 3-án megtartott önkormányzati választáson a szavazásra jogosult személyek 50,07%-a jelent meg. A 17 képviselőjelölt közül megválasztott hat személy mind független. A két polgármester jelölt közül az addigi polgármester, Alszegi Zoltán került megválasztásra, a szavazatok 85,72%-át megszerezve.

Gazdaság
A falusi életmódnak megfelelően az emberek nagyobb része növénytermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkozott. A mezőgazdaság kollektivizálásának első lépéseként 1949 szeptemberében a Viharsarokból idekerült 11 parasztcsalád alapította meg Dózsa néven a hármas típusú termelőszövetkezeti csoportot. Egyes típusú szövetkezeti csoportok is alakultak.
1951-re a Tsz szervezés befejeződött, a falu szövetkezeti község lett. A csoportok nemzetiség szerint alakultak meg.
  • A Kossuth tsz a Vaskúton maradt németeket tömörítette.
  • A Búzakalász és Egyetértés csoportba a székelyek tartoztak.
  • A Haladó Parasztok nevű csoportot a bennszülött magyarok hozták létre.
  • A Szabad Föld, az Előre és az Új Barázda nevű tsz-eket a felvidékiek alapították.
  • Ezen kívül léteztek még a Keleti fény, a Vaskúti Dolgozók, a Szabadság, a Micsurin, az Új Tavasz és a Hunyadi egyes típusú termelőszövetkezeti csoportok is, amelyek 1953-ban az akkor hármas típusúvá változott Kossuth Tsz-hez csatlakoztak.
A termelést egy gépállomás segítette, amely 1951. február 25-én alakult 12 körmös Hoffer-traktorral, és 1963-ig létezett.
Az 1956-os forradalom idején a vaskúti Tsz-ek is felbomlottak, majd 1959-ben újra szerveződtek. Kilenc kettes típusú, ún. bolgár mintájú szövetkezet alakult a faluban, ezek azonban csak nagyon rövid ideig létezhettek: 1960-ban csatlakoztak valamelyik hármas típusú Tsz-hez. Így a mezőgazdaságból élők 92%-a került a szocialista szektorba. 1968. december 17-én az addigi három Tsz (Kossuth, Petőfi és Dózsa) 713 taggal megalakította a Bácska Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet. Az eredeti munkaegység rendszerről 1973-ban tértek át a havi készpénz fizetésre. A Tsz a községben saját élelmiszer- és zöldségüzletet is üzemeltetett. Eredményesen gazdálkodtak, így a saját fejlesztésen túl a község teljes egészét érintő munkákat is tudták anyagilag támogatni. 1989-ben a központi épületük mellett nagy rendezvénytermet építettek, ami azóta is folyamatosan helyet ad a nagyobb községi rendezvényeknek, bálaknak, lakodalmaknak is. A rendszerváltás során, 1990 decemberében részvénytársasággá alakult, ami sok munkahely megszűnésével járt: megjelent a faluban a korábban ismeretlen munkanélküliség.
A mezőgazdasági termelés másik lehetősége az 1947-ben létrehozott Vaskúti Állami Gazdaság volt. Itt azok dolgoztak, akiknek nem volt földjük. Állandó vagy idénymunkára lehetett munkát vállalni. Vaskút határában nagy területeken folyt szőlő termelés is, a Vaskúti kadarka széles körben ismert bor volt. Ennek az ágazatnak országosan jelentős üzeme volt az 1954-57 között épített Vaskúti borkombinát, amelyet a rendszerváltozást követően felszámoltak.
A község iparosai is kénytelenek voltak szövetkezeti útra lépni: 1950-ben megalakították a Kisipari Termelőszövetkezetet (KTSZ), amely 1990-ig létezett. Az asztalosok, lakatosok és kőművesek a helyi igényeken túl távolabbi vidékeken is vállaltak munkát.
Felvásárlásra és értékesítésre 1954-ben alakult a Vaskúti Földműves Szövetkezet, amely élelmiszer, ruházati és vas-műszaki boltokat is üzemeltetett. 1976-ban egyesült a Baja és Vidéke Általános Fogyasztási Szövetkezettel.

Infrastruktúra
Az addigi pumpás közkutak kiváltására 1960-ban a községben kiépült a vezetékes vízhálózat. Mivel a helyi víz minősége nem volt megfelelő, a község 1981-ben csatlakozott a Dávodi Vízműhöz. A családi házakba is fokozatosan bekerült a víz, amely lehetővé tette a kornak megfelelő, összkomfortos berendezkedést. A faluban szennyvízcsatorna nincsen. A megoldás 2004. óta napirenden van, és mára odáig jutott, hogy várhatóan 2013-ban készülnek el a köztéri munkák.
1989-ben a telefon-, 1992-ben a vezetékes gáz-, 2003-ban a kábeltévé hálózat épült ki, melyet a családok 70-80%-a vesz igénybe.
A községben az 1980-as években helyileg szervezték meg a szemétszállítást; a településnek egy időben saját kukásautója is volt. A 2000-es évek elején - helyi népszavazást követően - Vaskút határában épült meg a Felső-Bácskai Hulladékgazdálkodási Kft. kezelésében a Regionális hulladékkezelő telep, ahova 29 község kommunális hulladéka bekerül, és ott szakszerűen válogatják, feldolgozzák, tárolják. A községben 9 helyen szelektív hulladékgyűjtő szigetek is elhelyezésre kerültek.
A temetőben 1965-ben ravatalozó épült; ezután a halottak magánháznál történő ravatalozása megszűnt. A 2006-ban bejegyzett Vaskút Községért közalapítvány első feladatként a ravatalozó felújítását tűzte ki célul, amely néhány év alatt megtörtént.

Községi rendezvények
Az 1992-ben létesített sírkert, egy-egy régi, magyar, bunyevác és német (balról jobbra) kereszttel
1992-ben a németek Vaskútra településének 250. évfordulójára ünnepség sorozattal emlékezett a falu, egyúttal a Németországi Mutlangen és Türkheim településekkel kölcsönösen testvérvárosi kapcsolatot létesítettek. A temetőben az elhagyott, régi keresztekből egy sírkertet hoztak létre, melynek központjában egy-egy régi magyar, bunyevác és német sírkő áll. Előttük fekszik a temetőben talált legrégebbi, jó állapotban lévő rózsaszínű márványlap, amelyen az 1830-ban elhunyt Anna Mari Wegelein neve olvasható, aki még a németországi Laufenburgban született. Két neves német vaskúti - Anton Kraul és Paul Flach - szülőházán emléktáblát helyeztek el. A Polgármesteri Hivatallal átellenben a betelepülésre vonatkozó, kétnyelvű emléktáblát állítottak fel.
Az országos Millenniumi ünnepségek keretében Vaskúton 2000. június 11-én Hermann János államtitkár adta át a Millenniumi zászlót. Fábri Géza, akkori iskolaigazgató megzenésítette Szűcs Ferenc Ballada a Nemzetfáról c. kórusművét, amely a templomban került előadásra. 2000. augusztus 20-án a község fennállásának 600. évfordulóját ünnepelték meg.
2006-tól július első hétvégéjén Vaskúti Vendégváró Vigasságok néven évente megrendezésre kerül egy rendezvénysorozat, amelyen a testvértelepülések küldöttségei is részt vesznek. Ezen kívül a báli szezonban külön-külön bálokat tartanak a bunyevác, cigány és német kisebbségek és a székelyek is. Utóbbiak 2000 ősze óta bukovinai szülőfalujuk, Fogadjisten hagyományát folytatva Mihály napi búcsút is tartanak.

Forrás: wikipédia

0 Megjegyzések

Hirdetés