Tataháza

Tataháza község Bács-Kiskun megye Bácsalmási kistérségében.  

Fekvése 
A község a Bácskai-löszháton Bajától 28, Bácsalmástól 6 km-re fekszik. A települést átszeli a baja-szegedi 55-ös számú főközlekedési út. Nyugati szélén folydogál az Illancsban eredő Mátételki-Kígyós csatorna (a Kígyós-főcsatorna mellékága), mely szárazabb nyarak idején elveszti vizét. A község belte­rületén van egy nádas tó, mellette egy jó állapotban lévő szélmalom áll. 

Története 
Tataháza nevét 1485-ben említette először oklevél Thad néven, mikor Őrösi László özvegye, Eufemia és Marhárt Jakab özvegye, Borbála az őket hozomány czímen illető birtokaikat Czobor Mártonnak és Imrének adták el. E birtokok között szerepelt Thad is, a mai Tataháza előde, a melyet Tótházának is neveztek. A török hódoltság alatt a defterek a bajai nahijében sorolják fel Tótházát Szentmiklós pusztával együtt 1580-ban 35 és 1590-ben 29 adózó házzal. 1598-ban Tóthát szerb falu lakossága Esztergom vidékére költözött. 1651-ben Polgár Pál, másként Bornemisza de Buda, végrendeletileg leányainak, Vattai Pálnénak és Földvári Jánosnénak adja bácsmegyei Tótháza birtokát, majd 1662-ben e birtokba Vattai Pált iktatták be. 1724-ben az 1662 után Tataházának nevezett puszta Czobor Imre bajai uradalmába tartozott. A bajaiak használják, de csak legeltetésre. 1727-ben ismét Tótházának írták. 1731-ben Tataháza, másképen Tótháza néven fordult elő. 1736-ban Tataháza pusztát a bikityiek használták évi 75 forintért, majd 1764-ben Grassalkovich bajai földesúr Tataháza pusztát be akarja telepíteni, és az ide letelepedőknek az egész határt 50 frtért adja bérbe. Kikötése, hogy házaikat rendben az utcavonalba kell építeniük, a földesúri adók alól egy évig, a vármegye részéről három évig mentesültek. A külföldről jövők hat évi adómentességet élveztek. 1765 decemberben Tataházát először vették fel a vármegyei adólajstromba. 1769-ben Tataházára 137 forint adót vetett ki a vármegye. 1772-ben Tataháza földesura gróf Grassalkovich volt. 1776-ból való Tataháza legrégibb pecsétje. 1793-ban az úrbéri összeírás szerint Tataházán 102 gazda, 8 házas és 8 házatlan zsellér, továbbá egy tanító s egy jegyző volt a faluban. 1910-ben 1675 lakosából 1651 magyar, 18 német volt. Ebből 1649 római katolikus, 19 izraelita volt. A 20. század elején Bács-Bodrog vármegye Bácsalmási járásához tartozott. A község határában egy Fehérhalom nevű hely található.  

Tataháza címere 
A községnek nincs címere, viszont a közelmúltban előkerült egy régi pecsétnyomó. Egy bácsbokodi villanyszerelő mester adta át a néhány évvel ezelőtt talált réz pecsétfejet a községnek. A pecséten „TATAHÁZA 1790” felirat látható, középén pedig egy kar, mely búzaszálakat tart – ez utóbbi Bácsalmás címerében látható motívum. A mester munka közben, egy falban találta, ahová szög helyett verték be. A pecsét feje hátul ugyanis egy szúrós hegyben végződött – erre erősítették pecsétnyomó nyelét.

Forrás: Wikipédia

0 Megjegyzések

Hirdetés