Soltvadkert

Soltvadkert kisváros Bács-Kiskun megyében, a Kiskőrösi kistérségben. A Duna-Tisza közén, a Kiskunsági Nemzeti Park szomszédságában az 53-as és 54-es közutak kereszteződésében fekszik. Vonattal a Budapest–Kelebia-vasútvonalon érhető el.
Kiskőröstől közúton 13 km-re délkeletre fekszik, Kiskunhalastól 20 km-re északnyugatra, míg a megyeszékhelytől, Kecskeméttől kb. 45 km-re délnyugatra van.

A várost 1900-tól nevezik Soltvadkertnek, előtte Vadkert volt a neve, amely az itteni erdők-mezők egykori gazdag állatvilágára utal. Az alapításra emlékeztető 1376-os évszám a város címerében is látható.
A török hódoltság idején ez a vidék elnéptelenedett, lakatlan pusztává vált. Vadkert puszta 1639-ben Miskey János és a gróf Cseszneky család tulajdona volt. A gazdálkodás fellendítése érdekében az 1740-es évek elején a báró Orczy család először német és szlovák, majd magyar családokat telepített birtokára, akik kitartó munkával termékeny területté tették a napsütötte és szélhordta homokbuckákat. A szorgalom tehetséggel párosulva nemzedékről nemzedékre szállt, mely virágzó szőlő- és gyümölcskultúrát teremtett. Ma is ez biztosítja a lakosság nagy részének megélhetését.
A szocializmus alatt szakszövetkezeti formában megmaradt az egyéni gazdálkodás, ami jövedelem tekintetében kiemelte a falut a környezetéből.

Az 1990-es évek elejére Soltvadkert a kistérség egyik központjává vált, ezért 1993-ban elnyerte a városi rangot. A rendszerváltás után számos magánvállalkozás indult be, különösen műanyagfeldolgozásra létesültek modern üzemek. Sajnos a Kecel-Soltvadkert-Kiskőrös „aranyháromszög” ekkor a borhamisításról is nevezetessé vált.
A borászok és borbarátok által alakított Krämer Fülöp Borlovagrend tagjai a hagyományok ápolásán túl a vadkerti borok jó hírének öregbítését vallják szívügyüknek. Ezt szolgálják a különböző borversenyek, borbemutatók és borszentelések. A szőlő és a bor tiszteletét két szobor is reprezentálja. (Lásd még: Kunsági borvidék.)
A település lakói az évszázadok folyamán vallásuknak megfelelően több templomot építettek, amelyek meghatározó elemei a városközpontnak. Az egyik legszebb középület a volt Lukács-kúria, a mai városháza, amely az 1820-as években épült, s jelenlegi formáját 1994-ben nyerte el. Számos emlékmű és szobor állít emléket az elődök helytállásának.
A városban az infrastruktúra 100%-ban kiépült, amely a 35 km-re levő M5-ös autópályával kiváló lehetőség a beruházóknak.
A Vadkerti-tó mellett feltárt termálvíz hasznosítása a közeljövő feladata lesz.

2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 1%-a cigány, 1%-a német nemzetiségűnek vallotta magát.
Forrás: Wikipédia

0 Megjegyzések

Hirdetés