Orgovány

Orgovány község Bács-Kiskun megye Kecskeméti kistérségében.  

Fekvése 
Orgovány a Duna–Tisza közén, a Duna–Tisza közi homokhátság déli részén Kecskeméttől 26 km-re fekszik. A megyeszékhelyről az 54-es úton közelíthető meg legkönnyebben, a jakabszállási elágazás után az 5302-es bekötőút halad Orgoványig. Vonattal a MÁV 148-es számú (Kecskemét KK–Törökfái–Orgovány–Kiskőrös KK) vonalán volt elérhető, melyen a személyszállítás 2009. december 13-tól, a 2009–2010. évi menetrendváltástól szünetel. A vasútállomás Törökfái és Páhi között található. Lakóinak mintegy egynegyede (907 fő) külterületen él. A jelentős tanyavilág hat önálló körzetbe különíthető el, ezek a következők: Alsójárás vagy Göböljárás, Kargala, Tolvajos, Kápolnadűlő, Felsőjárás, Réti járás vagy Nyakvágó, Nyikszbrót, Kunkép, Jakabszél.  

Története 
Orgovány településről a Kr. u. I–II. századtól vannak tárgyi emlékek, de a török uralma alatt elnéptelenedik és 1901-ben történt községgé alakításáig Kunszentmiklós pusztája.  

Néhány tájegység elnevezésének története 
A Kargala eredete a török időkig vezethető vissza. Az orgoványiak bevetették magukat a feneketlen mocsárba, a hatalmas kiterjedésű nádasokba, hogy ott találjanak menedéket. Eközben túljártak a törökök eszén is, mivel a lovaik patáin megfordították a patkót, azt a látszatot keltve, hogy kifelé jönnek az ingoványos részből. Az ellenség mit sem sejtve belesétált a csapdába, mígnem szép lassan elsüllyedtek. Ekkor kiáltották kétségbeesve: „Karg Allah!”, azaz: segíts, Allah! A Nyakvágó elnevezése a Rákóczi-szabadságharchoz, azon belül pedig a rácok portyázáshoz kapcsolódik. A három város, Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd katonasága a szentkirályi jászkun alkapitány vezetésével az orgoványi réten gyülekezett, és döntő fölénnyel győzedelmeskedett a környéket fosztogató rácok fölött. „Ez alkalommal sok fő vágattatott le” – emlékeznek a viadalra a krónikaírók. Nyakvágó nevének másik magyarázata a török uralom idejéből származik. Állítólag Izsák bég – akinek fennhatósága alá tartozott Izsák, Ágasegyháza, Orgovány és Bugac – igencsak szerette a magyar menyecskéket. A legenda szerint ez okozta a vesztét: a csábítót egyszer üldözőbe vette egy vitéz, és fejét vette az egyik orgoványi homokbucka közelében. A Nyikszbrót névadói az osztrákok. Ők ugyan nem vágtak le emberfejeket, de a gyakori katonaszállásolások alkalmával éppen eléggé megkeserítették az orgoványiak életét. Persze ők sem hagyták annyiban, kapával, kaszával űzték el őket, miközben rossz németséggel kiabálták: „Nichts Brot!” (Nincs kenyér!). A határcsárdánál egy dombocska alatt, a hajdani nyikszbróti temetőben találtak csontokat – hát mégis lehettek áldozatok? A buckás, borókás Tolvajos kedvelt búvóhelye volt a betyároknak, a pandúrok nehezen találtak rájuk. Rózsa Sándor is bujkált arrafelé. Tolvajos legmagasabb pontja a lóállási bucka kétgerinces sűrű cserjés völgykatlant rejtett, ide terelték be a vihar elől a ménest, és húzódott meg alkonyodásig a Bácskából hajtott tinófalkával Rózsa Sándor haramiavezér. Orgoványnak is volt egy betyárja, Baski Gyuri, akinek szomorú balladáját Gárdony István kiskunhalasi népköltő hagyta az utókorra. „Szép ifjú volt Baski Gyuri, kár, hogy nem volt szerencsés, / akkor végezte ki magát mikor nem volt menekvés”. Tolvajos legendáriumának talán legváltozatosabb története a szegedi hóhér után csak Kozareknek hívott, valójában azonban Simon István névre keresztelt „kétlelkű barátról” szól, mely Molnár Gergely (1867–1936) orgoványi református lelkész naplójában teljes egészében olvasható. Itt csak annyit: az országos szélhámos papnak kiadva magát hajmeresztő dolgokat vitt véghez.  

A fehérterror 
A település a Héjjas Iván vezette különítményesek garázdálkodásai idején vált hírhedté. 1919. novemberében több napon keresztül folytak itt a kivégzések, melynek során számtalan baloldali érzelmű személyt legyilkoltak, a vörösterror megbosszulásának szándékával, többen közülük ténylegesen részt vettek a vörösterror kivitelezésében, de sok áldozat ártatlan volt. Az áldozatok pontos száma ismeretlen, a legjelentősebb kivégzett személyek Hegedűs Rezső tanító, Buday Dezső, a közoktatásügyi népbiztosság egyik vezető tisztviselője, Hajma András a Vörös Őrség parancsnoka, Ürögi Lajos a helyi Direktórium elnöke.  

Éghajlata  
Orgoványon a napsütéses órák száma meghaladja a 2000 órát. Az évi középhőmérséklet 10–11 °C közötti. Orgovány a rövid telű és igen hosszú nyarú területek közé sorolható. Annak ellenére, hogy a téli napok száma viszonylag nem sok, nagyon kemény fagyok fordulnak elő. Ennek fő oka az északkelet felől szabadon beáramló hideg, sarki levegő, melyet a vidéken muszkának neveznek. A vidéken korán kezdődik a tavasz, a nyári napok száma meghaladja a 80-at. Orgovány és vidéke az ország egyik legcsapadékszegényebb területe. Az éves csapadékmennyiség 500–550 mm közötti. A tenyészidőre, vagyis április–szeptemberre csupán 300–350 mm-nyi csapadék jut. A levegő páratartalma éppen ezen okok miatt igen alacsony. A téli csapadék hó, mely mintegy 30–40 napig borítja a falut és vidékét.  

Nevezetességei  
A Csíra-szék a Kiskunsági Nemzeti Parkban A Fülöpházi buckavidék déli folytatásában találjuk az Orgoványi rétek nevű nemzeti parki területet. Ez a változatos felépítésű térség a homokbuckák mellett nádasokat, nedves réteket, szikes gyepeket is magába foglal. Ezek a buckák már nem vándorolnak, mint a Fülöpháza melletti rokonaik, megkötötte őket a gyep, amelynek növényzeti összetétele átmenetet képez a fülöpházi és a bugaci gyepek között, ezért érdekes megfigyelésekre ad alkalmat. Jellegzetes növényei a homoki pimpó, a veronikafélék, a boróka, legféltettebb kincse a ritka csikófark. Madárvilága is hasonló a fülöpházi buckákéhoz. A keleti oldalon a nedves láprétek állapotát az időszakos vízállások határozzák meg. A kiszáradó, majd ismét víz alá kerülő terület élővilága alkalmazkodott a körülményekhez, és olyan ritkaságok jellemzik, mint a lápi póc és az iszapban is túlélő réti csík. Legjellemzőbb madarai a bíbic, a piroslábú cankó, és gémek is szép számmal költenek a nádasokba. A terület ritkasága a bennszülött Metelka lepke.[4] A tolvajosi résznek Európában is egyedülálló növényvilága van. Közép-ázsiai cserjék, sivatagi füvek, naprózsa a világ legkisebb cserjéje, tollszegfű, zörgőfű, szöszkelakkakál, aranyvessző, sikkantyuminó valamennyi közép-ázsiai sivatagi növény. Az elszikesedett területek növényvilága csak tavasszal zöld, nyáron fakó, szürkén tengődik, ősszel pedig megvörösödik. Az alföldi puszta homokbuckás-árvalányhajas szépsége egyszerűségében rejlik. Petőfi Sándor, a néphit szerint, nem Szabadszálláson, de még csak nem is Kiskunfélegyházán, hanem az orgoványi csárdában (!) született. Egy öreg félegyházi fuvaros elbeszélte, hogy 1822 decemberének végén Petrovicsot feleségével együtt Kiskőrösre vitte. Az éjszakai hóviharban eltévedtek, mígnem világosságot vettek észre, ami a pusztai csárdából szűrődött ki. Betértek a meleg helyiségbe, ahol pásztorkodó népek múlatták együtt az időt, az óévet búcsúztatták. Petrovicsné a konyhán túli első szobában tért pihenőre, csakhogy szülési fájdalmak törtek rá, s világra hozta a kis Sándort. Amikor a vendégek megtudták a hírt, mint a három királyok, úgy mentek újszülött nézőbe. Petőfi felnőtt fejjel ismét megfordult a csárdában. A legendák szerint Kecskemét felől gyalogolván 1844 egyik forró nyári napján tért be az orgoványi csárdába egy kis pihenőre. Amikor a diákos külsejű legényről, kiderült, hogy ő a neves poéta, heccelni kezdték a csikósok, ugyan írjon már róluk egy verset. S néhány perc alatt elkészült a Pusztán születtem, a pusztán lakom… kezdetű költemény. Felbuzdultak a juhászok is, s Petőfi őket sem hagyta ki a sorból, hamarjában papírra vetette, a Megy a juhász szamáron című opust. Egyes helytörténeti kutatók igaznak tartják ezt a históriát, mivel a két vers egymás után szerepel a Petőfi kötetben 1844. júliusi dátummal, Kunszentmiklós helymegjelöléssel. Ez mind igaz, miként az is, hogy Orgovány akkoriban Kunszentmiklós pusztája volt, de ezek nem túl meggyőző érvek a szájhagyomány igazolásához. A helybeli állítás szerint Petőfi Alföld című költeményét is az orgoványi táj ihlette meg. Ami viszont határozott tény: az egykori csárda falán (ma a helyi általános iskolához tartozó épület) emléktábla hirdeti, hogy ott született a költő. Kecskeméti Kisvasút

Forrás:Wikipédia

0 Megjegyzések

Hirdetés