Izsák

Izsák város Bács-Kiskun megyében, a Kiskőrösi kistérségben. Izsák az 52-es út felől, Ágasegyháza felől, Orgoványon és Páhin át közelíthető meg. Izsák Kiskőrös és Kecskemét között félúton található. A város nyugati oldalán fekszik a Kiskunsági Nemzeti Park egyik legjelentősebb területe, Közép-Európa legnagyobb édesvízi mocsara, a 2900 hektáros Kolon tó.

Mai területe - a régészeti leletek tanúsága szerint - már az avar korban is lakott volt. Első írásos említése a Tihanyi apátság 1055-ben kelt alapítólevelében maradt ránk, amelyben Culum Aqua néven az apátság birtokrészeként írják le a város nyugati határán fekvő Kolon-tavat. Ekkor a falu neve még Ischasi volt. 1279-ben IV. (Kun) László király a kunoknak kiváltságot adományozó oklevelében birtokként szerepel Isak néven. 1426-ban Izsákegyházaként már mint templomos települést tartják nyilván. Az Izsák elnevezéssel 1474-ben keltezett egyházi feljegyzésekben találkozhatunk először.
Az 1633-34-es török kincstári adólajstromban a kecskeméti járás községei között tartják számon, mindössze négy házzal. A törököt 1660-ban űzik ki a községből. 1816-tól Izsák mezőváros, ezt a rangját az 1876-os közigazgatási átszervezéskor veszítette el.
1924-ben épült Izsák ma is látható I. világháborús emlékműve, amely a település 270 hősi halottja és a 108 elesett vagy eltűnt izsáki polgár előtt tiszteleg.
Izsák ma már országszerte a "Sárfehér hazájaként" ismert. Névadója a helyi szőlőfajta, amelyet a hagyomány szerint az 1800-as évek utolsó harmadában egy kadarka táblában szelektált Szélesi József vincellér.
1971-ben kezdődött meg az Izsáki Állami Gazdaságban a habzóbor, majd 1972-ben a pezsgő gyártása. A rendszerváltás után a borászati üzem helyi és környékbeli vállalkozók összefogásával, részvénytársasággá alakult. A Hungasekt Rt 2005-ben eladta ismert termékeinek gyártási jogát a Henkelnek, azóta Cavern Rt. néven működik a gyár.
Izsák legismertebb rendezvényét is nagy becsben tartott szőlőfajtájukról nevezték el. A Sárfehér Napok programsorozata 1936-ban indult útjára. Ma már minden év szeptemberének utolsó hétvégéjén megrendezik a háromnapos fesztivált, amely nemcsak Izsák, hanem a térség kiemelkedő rendezvénye is. Egyre több vendég érkezik a városba ilyenkor az ország különböző részeiről, sőt külföldről is.
A szocializmus időszakában főként a mezőgazdaságban, kisebb mértékben ezek ipari melléküzemágaiban, valamint a szolgáltatásban, kereskedelemben dolgoztak az izsákiak. Az erőszakos téeszesítés miatt sokan keresnek munkát a közeli és távolabbi városokban. Emiatt a '60-as évtizedben jelentősen csökkent a község lakossága. Akik itt maradtak, viszont - jórészt önerős hozzájárulással - igyekeztek mind komfortosabbá, lakhatóbbá tenni a települést. Ezért előbb a vezetékes vízhálózatot, majd a földgázhálózatot és a crossbár telefonhálózatot építették ki. Megkezdődött a kábeltévé hálózat létesítése, és egyre több utca kapott szilárd burkolatot.
Az évről évre fejlődő szépülő Izsák 1971-ben kapott nagyközségi címet. A rendszerváltás utáni másfél évtized átformálta a település gazdaságát és arculatát. A túlnyomórészt parlagként visszakapott földeken ma már kevésbé jelentős a gazdálkodás, szaporodik viszont az ipari és szolgáltató jellegű munkahelyek száma. A település arculata, infrastrukturális ellátottsága is komoly fejlődésnek indul. Ma már a mezőgazdaság mellett vállalkozások sora szolgálja az izsákiak megélhetését. A '90-es évek elején megszépült a Kossuth tér, majd üzletház és posta épül a Szabadság téren. 1994-ben adták át az uniós színvonalú sportcsarnokot, amely nemzetközi mérkőzések megrendezését is lehetővé teszi. Izsák történetének egyik legfontosabb állomása 1997, amikor visszakapta városi rangját.
Ennek megfelelően központi közigazgatási szerepet is vállal: okmányirodát működtet, és a környező települések igazgatásrendészeti feladatait is ellátja. 1998 és 2002 között megvalósul több komoly beruházás, köztük a három települést ellátó szennyvízhálózat és tisztítómű, valamint a regionális hulladéklerakó, felújítják a Szabadság tér régi posta előtti részét, új belterületi- és külterületi utak épülnek. 2005-ben adták át ünnepélyes keretek között a negyven férőhelyes idősek otthonát. Az önkormányzat sokat tesz annak érdekében, hogy vonzó legyen a városkép, de az itt élők is magukénak érzik a települést. Gondozott portáikkal hozzájárulnak annak építéséhez, szépítéséhez.
A város magas színvonalú vendéglátásáról a Vino Étterem, az Arany Sárfehér Étterem gondoskodik a hagyományos magyar konyha specialitásaival. A várostól nem messze tanyai vendéglátóhelyek is várják a vendégeket. Ezek közül a legkedveltebb a Csernák-tanya, a Gondfelejtő Étterem és az El Bronco lovas farm. A város egyik legjelentősebb idegenforgalmi látványossága az 1920-as években épült, s a '80-as évekig működött szeszfőzdében berendezett pálinkamúzeum.
Itt láthatóak a pálinkafőzés muzeális gépei, eszközei, valamint a termeléssel kapcsolatos dokumentumok. A ritkaságnak számító gyűjteményben megtalálhatóak múltszázadban palackozott italok, és a jelenlegi tulajdonos, az Ecker likőrgyár mai minőségi termékei is. Utóbbiakat meg is vásárolhatják a látogatók. A gyűjtemény minden évben április 1-jétől október 31-ig, naponta 10-18 óráig várja a vendégeket. A Pálinkamúzeummal egy udvarban található a Kovács Gyula Helytörténeti Múzeum. Kovács Gyula tanár és iskolaigazgató-helyettes volt Izsákon, aki az 1800-as évek végéből az 1900-as évek elejéből származó tárgyi emlékeket gyűjtötte össze. Gyűjteményének gerincét a szőlőművelés, a népi mesterségek, a mezőgazdasági termelés eszközei, az egyházközösség régi tárgyai, egykori iratok, valamint a helyi oktatási, kulturális élet emlékei adják. A várostörténeti múzeumban külön szobarészlet idézi fel Táncsics Mihály izsáki tanítói működésének éveit.
Az izsákiak kedvenc madarukat, a város környékén szép számmal fészkelő gólyát választották címerállatukká.

2001-ben a város lakosságának 99%-a magyar, 1%-a egyéb (főként cigány) nemzetiségűnek vallotta magát.

0 Megjegyzések

Hirdetés